Elevenszülő fogaspontyok

Az elevenszülő halak, az akvaristák által tartott egyik legkedveltebb és leggyakoribb halfaj! Szinte mindenkinek az első akváriumában megtalálható volt egy, vagy több elevenszülő hal is. A legkedveltebb ilyen elevenszülők a guppik, a plattik, a szifók, a mollik.

Nagy népszerűségük annak tudható be, hogy ezek a díszhalak mind nagyon szívósak, viszonylag igénytelenek az akvárium vizére, és nem válogatósak a táplálékot illetően sem, ezért köztudottan ajánlhatóak a kezdők számára is. Mégis, mivel rengeteg forma- és színváltozatuk létezik a tapasztalt akvaristák is megtalálják benne az örömüket. A legtöbb közkedvelt elevenszülő hal már könnyen beszerezhető az akvarisztikai boltokból vagy különböző tenyésztőktől, de a ritka és különleges halak gyakran vadonfogottak. Az első példányok az 1890-es években kerültek az európai akvaristákhoz.

Általánosságban elmondható, hogy az elevenszülő fogaspontyok vad típusai nem találhatóak meg minden kontinensen, csak Észak-Amerika déli részén, Közép amerikában és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi övezetében. Azonban a maláriát terjesztő szúnyogok elleni harc során nagyon sok helyre behurcolták ezeket a kis halakat, és mára már Afrikában, Európában és Ázsiában is elterjedtek. Ahogy a zsírúszó a pontylazacok egyedi külső sajátossága, úgy az elevenszülőknek is megvan ez a megkülönböztető jegye: a genopódium, vagyis a hím halak farok alatti úszója, ami egy jellegzetes termékenyítési szervvé alakul át.
Az elevenszülők általában véve nem agresszívek és nagyon jól társíthatók hasonló méretű halakkal, természetesen van néhány kivétel is, amelyek ragadozó természetűek és inkább külön akváriumba valók. A legtöbb elevenszülő csapatban érzi jól magát, ezért érdemes legalább 5-6 egyedet tartani belőlük. A csapatban hamar kialakul egy hiererhia, amiből a domináns hím kitűnik, a legszebb és legragyogóbb színezetével. Érdemes egy hímhez 3-4 nőstényt tenni, különösen, ha több hímet is szeretnénk egy akváriumban tartani, mert így könnyen csökkenthetjük a hímek közötti rivalizálást. Tartásukhoz inkább a keményebb víz a jobb választás, mert lágy vízben sokkal érzékenyebbé válnak a különböző betegségekkel szemben. Hogyha csak lágyabb víz áll rendelkezésre, akkor célszerű 10 liter akváriumvízhez 1-1,5 kávéskanálnyi jódmentes sót adagolni.
Az elevenszülőknek megvan az a nagy előnyük a többi ikrarakó halhoz képest, hogy az utódok szinte teljesen kifejlődve jönnek világra, és azonnal el tudnak bújni a ragadozók elől. A nőstények, ha hím is van mellettük, folyamatosan meg vannak termékenyítve, és megvan az a különleges tulajdonságuk is, hogy a fel nem használt spermát el tudják raktározni, akár hónapokig is. Ezért lehetséges az, hogy a nőstények teherbe tudnak esni, még akkor is, ha már nincs hím az akváriumban.

Szivárványos guppi

Az egyik legismertebb, legnépszerűbb faj. Hazája Dél-Amerika trópusi része, Barbados,Guyana,Trinidad és Venezuela. Rengeteg szín és formaváltozat van,ezért színezetükről nehéz pontos leírást adni.A főbb standardokat a későbbiek folyamán egy külön menüben adom meg,amennyiben lesz rá módom. A vad guppi hímek nagyon kicsik ,mindössze 2-2,5 cm hosszúságúak. A nőstények sem nagyobbak mint 5-6 cm. A tenyésztett változatok ennél jóval  nagyobbak,színesebbek. A vad guppikat a változatok kiszorították az akváriumokból. A  vad példányok szívósak,18-20 C fokos  vízben is jól érzik magukat. A hímek szinte mindig udvarolnak,nagyon kecses mozdulatokkal.A változatok hőigényesebbek,optimális hőmérséklet 25-28 C fok . Lehetőleg dús növényzetű akváriumban tartsuk őket. De legyen tágas kiúszótér is ahol kiélhetik mozgékonyságukat  Ha nagy és szép példányokat akarunk nevelni medencénk legalább 100 literes legyen.A guppi békés természetű,társas medencében is könnyen tartható faj.A guppi oxigénigényes hal, megfelelő mennyiségű oxigén hiányában hamar megbetegszenek,növekedésük lelassul. Kedvenc eledelük az Artemia,de szúnyoglárvát és Tubifexet is fogyasztanak,nem válogatósak.